A vadászkutyák azok a kutyafajták, amelyeket azért tenyésztenek, hogy támogassák az embereket a vadászatban. Míg néhány vadászkutya fajtát manapság főleg erre a célra használnak, más vadászkutyák is népszerű családi kutyákká váltak.
A vadászkutya általános kifejezést nagyon különböző fajták összegzésére használják, amelyek nemcsak megjelenésük és méretük, hanem pontos felhasználásuk szempontjából is jelentősen különböznek egymástól.
A mutató kutyák feladata, hogy felfedezzék a vadat, és felfedezésüket jelentsék a vadásznak. Ebből a célból mozdulatlanok és némák maradnak, az elülső lábat általában felemelve. A mutató kutyák nem ijesztik meg a vadat, és nem üldözik azt.
A felhajtó kutyák durva zsákmányt keresnek durva terepen, például nádason vagy bozótban. Amikor megtalálják, amit keresnek, felriasztják a vadat, és a vadász felé vezetik.
A földi kutyákat építési kutyáknak is nevezik, és a vadászat során használják őket. A vadat földalatti üregükben keresik, ahonnan vagy kiűzik, vagy felhívják a figyelmüket magára, amíg a vadász meg nem találja. Ilyen módon vadásznak például borzokra, rókára és mosómedvére.
A kutyák feladata a sérült vadak, például vaddisznó és szarvas nyomon követése. A kutyák kiváló szaglásúak, ezért másnap is képesek találni ragadozókat.
A vadász- és elfogó kutyákat vadászkutyáknak nevezik. Feladatuk az, hogy rohannak, és megfogják a vadat. A vadászat ilyen formája Németországban tilos. Más országokban ez azonban továbbra is gyakori, bár időközben azt a vonatkozó törvények is részben korlátozták.
A visszahozó kutyák feladata, hogy megtalálják a lelőtt kisebb állatokat, például kacsákat vagy más vadmadarakat, és hogy a zsákmányt a vadászokhoz hozzák.
A vadászkutyák története Németországban a középkorra nyúlik vissza. A fajta szabványok szerinti, célzott tenyésztés, amely nemcsak a kutyák viselkedését, hanem megjelenését is figyelembe veszi, csak a 19. században kezdődött.
A kopót eredetileg elsősorban nyulak és róka vadászatához használták. Manapság azonban a kopót elsősorban vadász- és elfogó kutyaként használják az őz vadászatához. A német kopók erős akaratú és kitartó kutyák, amelyeknek megfelelő vadász munka szükséges, kivéve vadászkutyákként.
A német rövidszőrű vizsla egy klasszikus mutató. Ugyanakkor a sokoldalúság jellemzi, ezért a vadászat más területein is használható. Családi kutyaként ezeknek a megbízható vadászkutyáknak szinte nincs értelme.
A német drótszőrű vizsla szintén az egyik mutató kutya. A fajta, akárcsak a német rövidszőrű mutató, a 19. század végéről származott. A német Wirehaired Pointer lehetséges felhasználási területei a fenti munkán felül a visszakeresés is.
A német vadászati terrier főként földalatti vadak vadászatára szolgál. Kiváló szaglása és bátor karaktere, amely segít a vadászatban. A vadászkutyák mellett a német vadászati terriereket használják mentőkutyákként.
A kis munsterlander egy kis mutató kutya, de elfogó- és vizsla kutyaként is alkalmazható. A vadászaton kívül a kis munsterlander ma is népszerű családi kutya, amelyet mentőkutyának is képezhetnek.